Eljött ez az idő is… nehéz szívvel fogadtam, de eljött.. köszönöm neked, hogy láthattam 8. éven át, hogy fejlődsz ebben a sportban, mikor még a korit „ légyszi kösd be Jani” mondat még mindig a fülemben cseng… mikor még a meccsekre készülve pakoltam szépen hajtogatva a táskádba a felszerelésed, mezed, szendvicseid,szokásos sport szeletet .. ahogy a barátságok szövődtek, évekre vagy egy életre talán.. az első meccs mikor sikeresen bevetted a vendég kapuját és örömmámorban ugrottatok egymásnyakába… itt megállok kicsit.. a könnyeimmel küszködve..
mikor először lettél csapatkapitány, büszkén viselve a karszalagot, láttam hogy segítesz a társaidnak… mikor a lelátón a meccseden szurkolva a csapatársaid szülei meglapogatják vállamat „ ügyes volt a Fiad”… mondat után alig vártam, hogy a meccs végén találkozzunk és elmondjam mennyire büszke vagyok rád… aztán eljött ez az idő, is „ elég ha kidobsz a csarnoknál , nem kell bejönni „ mondat elhangzott…akkor jöttem rá hogy elrepült az idő…. mikor közölted hogy a következő szezont már nem kezded el… más irányba, de ebben a sportban folytatnád tovább és megpróbálod az edzősködést, mint segéd .. menni fog biztosan… segítőkész vagy…láttam már milyen jól megtalálod a hangot a kicsikkel, sok sikert kívánok neked.. és köszönöm, hogy láthattam és részese lehettem életed eme szakaszának… Köszönöm Fiam Csongor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése